A két kis korsó a budai Vízivárosban került elő 1941-ben, a Csalogány utca 41. számú telek építkezésén. A tárgyakat Garády Sándor, nyugdíjas MÁV tisztviselő és autodidakta régész egy „kerámia raktárveremnek” elnevezett négyszögletes gödörben találta. A két korsó 12 centi magas, sárgás színűre égetett anyagú, fehér engóbbal (agyagmázzal) bevont, oldalát három-három halványvörös, ecsettel festett, egymást keresztező sáv díszíti. A gyerekjáték méretű kis edények felső szájnyílása visszahúzott, oldalára kerek hurkafület illesztettek. A 15. század közepe táján készültek, nagyjából abban az időszakban, amikor a szomszédos telken egy fazekasműhely működött.
A típus az őskor óta ismert, többnyire kerámiából, de a római korban üvegből is gyártottak ilyen itatóedényeket. A középkori korsócskákat általában rövidke kiöntőcsővel, szopókával készítették, a Budán talált daraboknak a felső nyílását szűkítették be a könnyebb használat érdekében. Az edényt mérete miatt a kisbabák is meg tudták fogni, a kerek fül inkább az anya kezének adott biztonságosabb tartást.
A középkorban az anyák törekedtek saját maguk megszoptatni gyermeküket. Szoptatós dajkára akkor volt szükség, ha az anya meghalt, beteg lett, vagy elapadt a teje. Az állati (kecske, birka, tehén) tejjel való táplálást nem tartották helyes dolognak, mert akkor a gyermeknek is állati tulajdonságai lesznek. Inkább vizet, vizezett bort vagy sört, illetve ezekbe áztatott kenyeret és levét, esetleg tejes-lisztes pépet adtak a babáknak. A forralatlan állati tej nem volt biztonságos táplálék, ez is hozzájárulhatott a középkorban olyan magas gyermekhalálozási arányhoz. Talán ezért is voltak olyan népszerűek a Madonna-ábrázolások, mert a szinte minden családban előforduló gyászesemény miatt, a gyermekét szerető anya képe felértékelődött, személyessé vált.
Ismeretlen mester: Irgalmasság Anyja, 1550 körül, Firenze. Museo degli Innocenti, Firenze.
Ismeretlen mester: Visegrádi Madonna, 1480 körül. Magyar Nemzeti Múzeum – Visegrádi Mátyás király Múzeum, Visegrád.
Szöveg: Benda Judit
Régész: Garády Sándor
Műtárgy fotó: Keppel Ákos
Irodalom
https://btm.hu/online-kiallitasok/garady-sandor-regeszeti-kutatasok-2-ker-csalogany-utca-41-erod-utca-1/
B. Sáros Edit: Régészeti kutatások A középkori Buda Szentpétermártír külvárosában. Garády Sándor kutatásai 1940-42. 1. Budapest Régiségei 35. 469-533.
Garády Sándor: Jelentés az 1936–1942. évben végzett ásatásokról. Budapest Régiségei 13. 401–438.
ifj. Lele József: Itató- vagy szoptatóedények. Múzeumi kutatások Csongrád Megyében 1993/1994. Szeged, 1997. 231-236.
Shahar, Shulamit: Gyermekek a középkorban. Osiris, Budapest, 2000.
1 hónap – 1 tárgy | 2026
Egy 20. századi kínai pénzérme a Várhegy oldalából
Egy középkori sólyomlelet a Budai várból
Fűszer-, konyhakerti és zöldségnövények a Teleki-palota 8-as kútjából
Szoptatóedények
Kályhacsempe fiókáit vérével életre keltő pelikán-ábrázolással
Egy titokzatos talpas tál története
Középkori mécseskő
Playmospace
