2009-ben a budapesti Hajógyári-szigeten, a Nagy-sziget déli részén egy nagyobb birtoktest központi részét tártuk fel. A területet egy nagyméretű, trapéz alakú vizesárok vette körül. Az árkon belül felszíni, faszerkezetes építményekhez tartozó cölöplyukak, kisebb vízelvezetők, gödrök, kővel falazott kutak, nagyméretű tárolóvermek kerültek elő. Az ároktól északra egy kőalapozású épület maradványa állt, délnyugati sarkában kővel falazott pincével. Az objektumokat nem egyszerre használták: a betöltés alapján már a 13. században éltek a telepen, de teljesen a 15. század végén pusztult el.
A feltárt kemence fotója
A feltárás egyik legnagyobb eredménye egy, a 15. század második felére keltezhető, nagyméretű, ovális alakú, kerámiaégetésre használt kemence volt, amelyet a már megszüntetett árok feltöltésébe ástak bele. A kerámiaégető kemence az egykamrás, alsó léghuzatú típusok közé tartozik: a forró levegő a két végén található nyílás között áramlott, amelynek keringését a valószínűleg légjárat biztosításának funkcióját is betöltő, kövekkel megerősített padka segítette. Platnija szinte egyáltalán nem égett ki, oldalának tapasztásából is csak a belső 5-6 cm égett át – valószínűleg csak rövid ideig, maximum 2-3 égetés erejéig használták. A hozzá tartozó műhelyt sajnos nem találtuk meg, de mind betöltéséből, mind a mellette lévő gödörből olyan edények darabjai kerültek elő, amelyek alapanyagukban, formájukban és díszítésükben egyediek voltak a lelőhelyen. Mind a típusok, mind a díszítőelemek külön-külön és különböző korszakokban ismertek a középkorból: a fazekas időben tág határok közül válogatott mintákat, amelyeket képességének és ízlésének megfelelően át is alakított, s nem a korszakban megszokott edények előállítása volt az elsődleges célja.
Légifotó az ásatási területről
A 15. század második felében itt készült edények egyike ez a tojásdad alakú, a test fölött átívelő füllel ellátott, kiöntőcsöves folyadéktároló, amely részleteiben hasonlít a 13–14. században használt, mázzal borított, osztrák import kerámiákra.
A kemence rajza
Rontott edények a földben
Régész: Tóth Anikó
Szöveg, ásatási felvételek és rajz: Tóth Anikó
Légifotó: Rákóczi Gábor
Műtárgyfotó: Keppel Ákos
