Minden év május 10-e a Madarak és fák napja, ennek apropóján szeretnénk ezt a kályhacsempét bemutatni. A 15. század második felére keltezhető lelet Gerevich László 1949-es ásatásáról került elő a Budavári Palotából, a kápolnától nem messze. A középkori királyi vár kályháinak nem csak fűtő funkciója, hanem reprezentatív szerepe is volt.
A bemutatott tárgyról így ír Kovács Eszter a Szívmelengető középkor című kiállítási katalógusban:
„A képmező közepén egy fonott kosárszerű fészekben kiterjesztett szárnyú pelikán és fiókái láthatóak. […] A pelikánt az ókori leírások a hattyúhoz tartják hasonlónak, azonban nagyétkű, falánk madár, amelynek két gyomra van, és amíg a második gyomrát meg nem tölti, mindent bekebelez. […] A középkor folyamán széles körben elterjedt a pelikánról az a nézet, hogy a szülők nagyon szeretik és gondosan nevelik kicsinyeiket, ám azok felcseperedve szüleik ellen fordulnak. Ekkor a szülők haragjukban megölik őket, majd megesik rajtuk a szívük, és három napig gyászolnak. Az anya oldalát feltépve vérével áztatja fiókáit, akik ettől új életre kelnek. Így lett a pelikán Krisztus egyik legismertebb szimbóluma, aki a keresztfán oldalából kiomló vérével új életre váltotta meg az embereket. A legtöbb középkori ábrázoláshoz hasonlóan ezen a csempén sem jelenik meg élethűen a madár.” (Kiss–Spekner–Végh: Szívmelengető középkor. Kályhák és kályhacsempék a középkori Magyarországon, 14–16. század. Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum, 2018, 157–158.)
Szöveg: Virágh Levente
Restaurátor: Tereiné Toronyi Szilvia
Fotó: Keppel Ákos
1 hónap – 1 tárgy | 2026
Kályhacsempe fiókáit vérével életre keltő pelikán-ábrázolással
Egy titokzatos talpas tál története
Középkori mécseskő
Playmospace
