Türkiz mázas perzsa edény

Ez a szép, türkiz színű edény a 17. század végén, az oszmán hódoltság végnapjaiban került Budára, s az utolsó budai pasa háztartásának része volt. Kínai porcelántálakkal és csészékkel együtt került felszínre a pasa palotájában, egy olyan helyről, ahol 1686-ban, Buda visszafoglalásakor a tűzvészben összeomló épület maga alá temette az ott tárolt tárgyakat.

Az edény formája és a türkiz színű máz már sok száz éve ismert a Közel-Keleten, eredete azonban messzebbre, Kínába vezet. A kínai porcelánt régóta próbálták utánozni Ázsia és Európa fazekasai, több-kevesebb sikerrel. A kínai porcelán egyik speciális – szeladonnak nevezett – változata zöld színű mázzal készül, és nem lehet festéssel díszíteni: a mintákat az edény anyagába karcolták, mélyítették, vagy éppen ellenkezőleg: plasztikusan kiemelkedő elemek formájában jelenítették meg. Kínától nyugatra természetesen a szeladonokat is utánozni próbálták, de ez sem az anyag minőségében, sem a máz színében nem sikerült tökéletesen; ennek ellenére jó minőségű és nagyon impozáns tárgyak készültek.

Az itt látható türkiz színű edény nagyon ritka a hódoltságban: mindössze két ép példány és néhány töredék ismert a budai pasák egykori palotájából, amely jelenleg a miniszterelnök számára átalakított egykori karmelita kolostor helyén állt. Edényünk – színe és formája alapján – egy perzsa területen készített, 17. századi szeladon-utánzat lehet. A szeladon edények még az oszmán szultánok kincstárának is megbecsült kincsei voltak, ezért az oszmán elit számára is nagy értéket képviseltek. Az utolsó budai pasa, Abdurrahman korábban a különösen gazdag Egyiptom kormányzója volt, így talán nem véletlen, hogy éppen hozzá kapcsolható ez az aszalt gyümölcsök tárolására használt reprezentatív edény.