Középkori lepárló

A Budát övező dombokon a középkorban szőlőművelés is folyt. A szőlőből nem csak bor készült. A középkori gyógyászatban lepárlással „aqua vitae”-t (szó szerint: az élet vize) is előállítottak, ezt gyógyszerként árusították. A középkorban az égetett szeszt, desztillált alkoholt, de esetenként a gyógynövénnyel együtt lepárolt alkoholt illették a fenti elnevezéssel. Lepárlókat a gyógynövények párlatainak készítése során is használtak. Budán a középkorból több, a régészeti ásatások során előkerült alembicumot, desztillálókészüléket ismerünk, ezek különböző anyagokból – kerámia, üveg – és változatos méretekben készültek.
​
Az edények felhasználásuk szerint is nagy változatosságot mutatnak. Lepárlóedényeket használtak a fémmegmunkálás során bizonyos ötvös eljárásokhoz, így a tűzaranyozásnál a higany lepárlásához, visszanyeréséhez.

A bemutatott középkori tárgyak a budai vár előterében folytatott régészeti ásatások során kerültek elő.