Mindig örül a régész, ha egy játéktárgyat talál – hát még, ha kettőt. Amikor a kis lófej előkerült, még nem tudtuk, hogy mi lehet ez, de amikor a lovaskatona is napvilágot látott egy másik ásatáson, megduplázódott az örömünk. Mindkét figura az ólomkatonák gyártásának korai idejéből származik. Az épebb darabot a lovas öltözete alapján a 18. századra tudjuk datálni; a lófej kora nehezen meghatározható, de mivel annyira hasonlít a másikhoz, talán nem sokkal később készítették.
Már a római korban is öntöttek fémötvözetből katonafigurákat, de ezekből sajnos nagyon kevés példány maradt fenn. Magdeburgban egy 13. századi ónműves-műhely ásatásán feltártak négy kőből faragott negatív öntőformát egy lovaskatona, egy manó és egy páva, valamint egy táncoló pár ábrázolásával. Szintén ugyanitt találtak két öntvényt, amelyeken lovagi küzdelmet, szerelmespárt, egy griffet leszúró lovagot, stilizált várat és fákat láthatunk egy sorban.
A játék ólomkatonák öntésének divatja igazán a 17. században terjedt el német városokban, elsősorban Nürnbergben, Fürthben, Aarauban és Strassburgban. A gyorsan legyártható játék valójában egy vékony fémöntvény, amelyet nagy tömegben lehetett előállítani. A bábu mintáját korabeli lovas vagy gyalogos katonák rajzai alapján készítették el kétoldalasan. A folyékonnyá forralt ólomötvözetet előre kifaragott kő-, kerámia-, később acél-negatívba öntötték, és megvárták, míg megszilárdul. A figurát ezután összeforrasztották a talpával, majd megfestették.
A katonák kezdetben mindig saját koruknak megfelelő öltözéket és fegyvereket viseltek. A haditechnika fejlődésével megjelentek a hadi szekerek, ágyúk, tankok, majd a modern kori motoros, géppisztolyos, kézigránátos, gázálarcos figurák. Szintén mai fejlemény, hogy elkezdtek történeti öltözetű (ókori, középkori, 18-19. századi) katonákat készíteni. Ezek az alakok már nem laposak, hanem szoborszerűen megformáltak. A készítés gyorsasága és olcsósága miatt egyre több változatban megformált darabot árultak a boltokban, amelyek stratégiai játékok szereplői lettek: a kis hadseregekkel híres történeti csatákat és elképzelt ütközeteket is el lehetett játszani. Az ólomkatonák gyűjtése a 19-20. század fordulóján vált divattá, amikor a játékgyárak készleteket és egész hadseregeket kezdtek gyártani a játék ifjabb és korosabb rajongói számára.
Lovas ólomkatonák. 18. század, ón-ólom ötvözet, piros festék. Budapest, I. Szabó Ilonka utca 28. és I. Szentháromság utca 2. Benda Judit ásatásai, 2017. október, 2014. november
