Török kori tevekoponya

A teve két nagyobb hullámban jutott el a Kárpát-medence területére, először a római császárkorban közel-keleti segédcsapatok révén, másodszor pedig ezer év múlva az ugyancsak keletről érkező hódító törökökkel. Minden bizonnyal a számukra kedvezőtlen éghajlatnak köszönhető, hogy a tevék egyik korszak során sem honosodtak meg a területen: mind a rómaiak (és segédcsapataik), mind a törökök kiszorulása után eltűntek a Kárpát-medencéből.

Annak ellenére, hogy a teve a török hadsereg egyik legfontosabb málhásállata volt, a régészeti leletek között rendkívül ritkának számítanak a csontjai. Az elmúlt 20 évben a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Főosztályának ásatásairól nagyjából 750.000 középkori és török kori állatmaradvány került megvizsgálásra, és ebből mindössze 70 származott tevékből. E rendkívül alacsony szám azzal magyarázható, hogy a tevék málhásállatként rendszerint „szolgálatban”, azaz úton voltak, így elhullott egyedeik ritkán kerültek be azokba a leletanyagokba, amelyek elsősorban a helyben élő, letelepedett lakosság tartós állathasználatát tükrözik.
​
A teveleletek közül kiemelkedik a Bencze Zoltán régész ásatásán a II. kerület Margit krt. 19-21. szám alól 2001-ben előkerült, szinte teljesen ép koponya, amely nemzetközi mércével tekintve is ritkaságnak számít. A fogazata alapján felnőtt, legalább ötéves egyedről azt, hogy egy- vagy kétpúpú (netán hibrid) példányból származik-e, egyelőre nem sikerült megállapítani.

Török kori tevekoponya. Lelőhely: Budapest II. kerület, Margit krt. 19-21. Ásatásvezető: Bencze Zoltán, 2001. Fotó: Keppel Ákos