Magyar-Anjou címeres selyemkárpit

A kárpitot a budavári Teleki – később József főhercegi – palota területén folytatott ásatás egyik kútjában tárták fel vizes, iszapos környezetből, amely anyagát évszázadokra konzerválta, de eredeti színeit nem. A mintegy 2,4 m hosszú és 1,1 m széles, 14. századi selyemtaft kárpiton az Árpádok vörös-ezüst vágásos és az Anjou-k kék alapon arany liliomos címerének mintája jelenik meg rombusz alakú, úgynevezett rutapajzsokban. A liliomos címerkép fölött lebegő, háromágú tornagallér (lambel) címertani szempontból a nápolyi Anjou udvarhoz kapcsolja a leletet.

Tulajdonosa Anjou-házi uralkodóink egyike lehetett, esetleg annak szűkebb környezetéből kerülhetett ki. Ezt a feltevést erősíti az a megfigyelés, hogy I. Károly [közismertebb nevén Károly Róbert, Caroberto (1308-1342)] 1331-ből származó, harmadik kettős felségpecsétjén az uralkodó mögött, a trónus háttámláját borító textilen hasonló ábrázolás látszik. A pecsétet egy sienai ötvös készítette, aki Budán házadományt is kapott.

A több darabból összevarrt, tűzött rátéthímzéses kárpit, melynek eredeti méretét és rendeltetését nem ismerjük, egykor alábélelt lehetett, de a kútba már e nélkül került.

​Régészeti ásatásból ilyen páratlan jelentőségű, az Anjou-házból való uralkodóinkhoz köthető textillelet még nem került elő. A feltárás ezen részét B. Nyékhelyi Dorottya régész vezette.