Múzeumunk gyűjteményének legrégebben állományba került darabjai közé tartozik egy kard, amely a 19. század végi, 20. század eleji nagy budai várbeli építkezések során kerülhetett elő, és már a II. világháború előtt is ki volt állítva. A törött pengéjű, sérült markolatú fegyver egy rapier, azaz tőrkard. E típus a kardok fejlődésének fontos szakaszát képviselte a 16–18. században. A hosszú, keskeny, kétélű pengével és jellegzetes, kosaras markolattal ellátott fegyverhez sajátos vívástechnika társult, ezért egyúttal státusszimbólumnak is számított: csak az elit tudta megfizetni és használni.
Rapiert tartó katona egy Buda 1603. évi ostromát ábrázoló metszeten (Kiscelli Múzeum, ltsz. 3705.2)
Maguknak a tárgyaknak a legszembetűnőbb jellegzetessége a kardot tartó kéz védelmének a kialakítása: ezt a 16. században bonyolult indarendszerrel oldották meg, gyakran magas művészi színvonalon, a 17. századra pedig kifejlődött a félgömb alakú kardkosár, ahonnan egyenes út vezetett a mai párbajtőrökig.
Tőrkard a 16–17. század fordulójáról | Budapesti Történeti Múzeum
A Budapesti Történeti Múzeumban őrzött példány különösen szép alkotás lehetett, a hárítógyűrűk és -indák elrendezése egyedi formát képvisel. Párhuzamait Észak-Itáliában és Spanyolországban találjuk meg, ahol ilyen stílusban az 1580-as évektől az 1620-as évekig készítettek fegyvereket. Ezek alapján a kiállított kardot a tizenöt éves háború idején, az 1598. vagy az 1602. évi ostrom során veszíthette el egykori gazdája, aki talán a várat ostromló seregek itáliai származású tagja lehetett. E gyanúnkat erősíti az a tény, hogy olasz csapatok mindkét ostromban részt vettek.
A rapier rekonstrukciója (rekonstrukció: Sudár Balázs)
A belső hárítóindák
A kéz védelmének alapelemei
A külső hárítóindák
16. század végi rapier Spanyolországból
(forrás: https://museotik.euskadi.eus/collection/-/title-sword/object-sword/museotik-ca-122135/)
Szöveg: Sudár Balázs
