Az alábbi öntött, bronz ereklyetartó mellkereszt hátlapja 1942-ben Gerevich László XXII. kerületi feltárásán, a középkori Csőt (Csút) falu területéről származik. Az ásatásokon feltárták a középkori falu templomát, temetőjét és számos házát. Gerevich leírása szerint a kereszt az utolsó ház helyén, körülbelül 40 cm mélységben bukkant fel. Maga a lakóház azonban a 15. század vége és a 16. század közepe közé keltezhető, ezért a tárgy valószínűleg nem a házhoz, hanem egy, az építését megelőző betemetett gödörhöz köthető.
Az ereklyetartó kereszt hátlapja
A kereszt közepén Mária álló alakja látható, kezei mellkasa előtt, tenyerei kifelé fordítva. A keresztszárak végén lévő kerek medalionokban az ortodox egyház kedvelt szentjei találhatóak, nevüket görög és cirill betűkből álló feliratok jelzik. A felső száron Szent Péter, az alsón Szent Vazul, a két oldalsón pedig Szent Kozma és Damján látható. A cirill betűs, ószláv nyelvű feliratok Máriának, a szent Istenanyának a segítségét kérik.
Az ereklyetartó kereszt belseje
Ennek a csoportnak a mellkeresztjei az 1230-as években készülhettek, Kijevben, az 1240. évi tatár ostrom előtt. A keresztek mérete, kialakítása és a rajtuk megfigyelhető feliratok betűhibái is teljesen egyformák, ezért valószínűsíthető, hogy rövid időn belül ugyanazzal az öntőmintával nagy mennyiségű árut készítettek. Magyarországra távolsági kereskedelem révén a tatárjárás előtt érkezhettek ezek a keresztek, vagy az is elképzelhető, hogy a tatárok elől menekülő emberek hozták magukkal.
A középkori Csút (Csőt) falu feltárt részeinek rekonstruált alaprajza (13–15. század) (térkép: Irásné Melis Katalin)
Az ereklyetartó mellkeresztek használata a magyarság Kárpát-medencei letelepedésével és az államszervezéssel egy időben terjedt el. A keresztényé vált országban ekkor nyílt meg a Bizánc és a Szentföld felé vezető út, ahonnan visszatérve magukkal hozhatták ezeket a kereszteket. Belső részében ereklyéket, amuletteket őriztek, amelyeket vallásos tiszteletben részesítettek.
Szöveg: Szabó Balázs Sándor
Régész: Gerevich László
Fotó: Keppel Ákos
