Mi számít a legizgalmasabb leletnek? – teszik fel a kérdést sokszor a régésznek. Erre azonban nehéz válaszolni. Általában azok a különlegesebb tárgyak, leletegyüttesek állnak közel az ember szívéhez, amelyeknek történetük van vagy kérdéseket vetnek fel.
2018 őszén az Erdélyi bástya feltárása közben az I. kerület Táncsics Mihály u. 9. szám alatti félköríves erődítményből nagy mennyiségű vörös színű, mázatlan kályhacsempe és kályhaszemtöredék került elő. Már a helyszínen látszódott, hogy a földes, még tisztítatlan darabok között vannak figurákat, motívumokat ábrázoló elemek. A gondos restaurátori munka felfedte, hogy a kályhacsempék Szent György és a sárkány harcát ábrázolják.
Az első felmerülő kérdés az volt, hogyan került egy törökök által használt erődítésbe egy szentet ábrázoló kályha. Erre könnyű volt választ adni, hiszen a rétegviszonyokból látszott, hogy a leletek a betöltésből származnak. Tehát amikor a romokat a 17. század legvégén, a 18. század elején feltöltötték, akkor önthették oda ezt a kályhaomladékot is.
További kérdések lehetnek, hogy honnan kerülhetett ide, s kié lehetett egykoron a kályha. A visszafoglaló harcok során pusztulhatott el? Lehetnek-e még darabok akár az Erdélyi bástyában, akár a budai Várban? Számtalan kérdés, melyekre talán a közeli vagy távoli jövőben kaphatunk választ, de az is előfordulhat, hogy sohasem.
Fotó: Tihanyi Bence
