A budai Várnegyed északi részén, a volt Állami Nyomda területén 1996-ban megelőző régészeti kutatásokat végzett múzeumunk. A mai Országház utca északi szakaszán feltárt egyik középkori ház maradványaiból került elő egy hatszögletű majolika padlócsempe. A kék színű, növényi mintás keretbe foglalt középmezőben egy heraldikailag jobbra forduló (a heraldikában a jobb és bal oldalt a pajzs mögött álló viselője szemszögéből tekintjük), füleit hátracsapó, éppen ugrani készülő nyulat láthatunk.
Itáliában Mátyás király feleségének, Aragóniai Beatrixnak a nagyapja, I. Alfonz hozta divatba a hispán–mór majolikapadlót. Nápolyi palotájának újjáépítési munkáihoz ugyanis kék festésű, arany fényű ónmázas csempéket rendelt a 15. század közepén egy mór fazekastól, aki a valenciai Manises-ben dolgozott. A ránk maradt hatszögletű és négyzetes darabok Alfonz címereit és jelképeit ábrázolják. Ezt a padlóburkolási módot azután Nápoly több templomában is alkalmazták, de elterjedt Itália más részein is. A valenciai padlók legjellemzőbb rendszere szerint egy négyzet alakú csempe körül elhelyezkedő négy, nyújtott, hatszögletes csempe által alkotott nyolcszögletű modulokból épül fel a padló, melyet a sarkokon háromszög alakú csempe zár le. Hunyadi Mátyás király a budai palota reneszánsz stílusú átalakításánál a padlók burkolatánál is követte az itáliai divatot. Bonfini megírja, hogy a palota padlóinak némelyikét mázas csempe borítja. A budai majolikagyártó műhely 1480-1490 között működhetett.
A majolikacsempe készítése a következőképp történt: a méretre vágott agyagot először kiégették, majd tejszerű pépet készítettek egy kicsi, ónolvasztó kemencében porrá égetett ón és víz keverékéből. Ebbe az ónpépbe mártották bele a már egyszer kiégetett és most újra felhevített készárut. Az ónmázzal így bevont terméket megszárították, megfestették, majd magas hőfokú tűzben újra kiégették.
A Mária Magdolna-templom környékén a középkori Budán magyar ajkú lakosság élt. Itt volt a város egyik piactere, az ún. Szombathely, a szombaton tartott hetipiac helyszíne, amely a plébániatemplom és a Szombat-kapu közötti területen helyezkedett el. Az elnevezés azonban a tényleges piactérnél is nagyobb területre vonatkozott, a Várnegyed teljes északi részére. A város török kézre kerülése, 1541 után a magyarok plébániatemploma volt az egyetlen egyházi épület, amelyet meghagytak a keresztények használatában. A 16. század közepére a magyar lakosság többsége a hitújítás elveit tette magáévá, néhányan azonban megmaradtak a római egyház szokásainál. Egy 1555-ös forrásunk megírja, hogy a korban meglehetősen egyedülálló módon – az ökumenizmus korai példájaként – a templomot deszkafallal két részre osztották. A szentélyben két öreg pap misézett és mondta a zsolozsmát, a hajóban magyar nyelven lutheránus istentiszteletet végeztek. A templomot végül a 16. század végén alakították át muszlim istentiszteleti hellyé. Buda 1686-os visszavívásakor a terület komoly károkat szenvedett, valószínűleg akkor pusztulhatott el az a középkori eredetű lakóház is, ahonnan padlócsempénk előkerült.
A feltárást Bencze Zoltán régész vezette.
Fotó: Keppel Ákos, Szebellédi Attila
A középkori budai királyi palotából származó majolika padlócsempékből álló padlórészlet. Fotó: Tihanyi Bence
Az Országház utca északi része feltárás közben. Fotó: Bencze Zoltán
Az ásatási terület és környezete ma légifotón. Fotó: civertan.hu
