2017 őszén megelőző feltárást végeztünk Angyalföldön, a Duna Plaza mellett, ahol az okleveles forrásokban Besenyő, majd később Szentlászló néven emlegetett település húzódott. A középkori házak, árkok és kemencék mellett számos nagyobb méretű vermet is feltárhattunk. Egy ilyen veremből került elő 13. századi kerámiatöredékek mellett a kiállított ekevas is.
Ez a tárgy a paraszti gazdálkodás egyik legfontosabb kelléke volt, hiszen a növénytermesztéshez nélkülözhetetlen földmunkák alapvető eszközének számított. Ebben az időben az állati erővel mozgatott eke fából készült, csak az igénybevételnek leginkább kitett részei készültek kovácsolt vasból. Ilyen volt a csoroszlya, illetve a földet megforgató ekevas. Ez utóbbi az eke földdel érintkező részét védte a nagy igénybevételtől. A köznyelvben ezt ekepapucsnak is hívják, hiszen a lábbelihez hasonlóan védte az érzékenyebb részeket. Az ék alakú eszköz a föld feltörésére szolgált, amit egyszerre oldalra is forgatott, ezáltal a felszínre hozva a tápanyagokban gazdagabb talajrétegeket.
Az ilyen ép darabok ritka leletek a régészeti feltárásokon, hiszen ezeket a középkorban sérülésük után általában újraolvasztották és ismét felhasználták. Ritkasága és épsége miatt különös jelentősége van a kiállított példánynak.
Mivel múzeumunk zárva tartása miatt jelenleg nincs lehetőség az 1 hónap – 1 tárgy sorozat keretében időszakosan kiállított tárgy személyes megtekintésére, így áthidaló megoldásként az alábbi forgatható, mozgatható 3D-s modellel szeretnénk pótolni az élményt.
