Az úgynevezett „Hauszmann-album” kiadását 1911-ben egy leiratban határozták el. A királyi palota 1905-ig tartó építéstörténetét összefoglaló háromnyelvű kötet szerkesztésével az akkori miniszterelnök, Khuen-Héderváry Károly gróf Hauszmann Alajos építészt, műegyetemi tanárt (1847–1926) bízta meg. Hauszmann már 1891 óta folyamatosan vezette az építkezéseket, átalakításokat és bővítéseket.
A kötet számos belső terem és külső udvar, illetve homlokzat fényképével illusztrálva mutatja be a királyi palota történetét. Részletesen kitér az egyes emeletek alaprajzára, az egyes termek berendezésére és funkciójára, valamint több esetben azt is megemlíti, miért volt szükség erre a nagy formátumú építkezéssorozatra. A kötetben található alaprajzok bizonyosan Hauszmann felmérései, a fotók készítője azonban ismeretlen.
A kötetet több formában is megjelentették. Létezik egy nagyobb példányszámú, egyszerű kötésű változata is, és egy díszalbum jóval kisebb példányszámban. Az itt bemutatott bíbor kötésű, aranyozott metszésű, csaknem 4 kilogrammos példány az utóbbiak közül való.
Az album többek között a palota déli összekötő szárnyában elhelyezkedő Szent István-terem eredeti állapotát mutatja be. A terem berendezését – Hauszmann szerint – „korabeli” módon igyekeztek megoldani: román stílusú fa architektúra, majolika és aranyozás díszítette, valamint Szent István életéről készült két festmény és Árpád-házi királyok, szentek alakjai is helyet kaptak benne. A terem elkészítésében Roskovics István festőművész és a Zsolnay porcelángyár is részt vett.
Bár a kötet nagy, és lapjai nehezen forgathatóak, pótolhatatlan a maga nemében, mert a világháború pusztítása után csak ezen keresztül alkothatunk fogalmat a 19-20. század eleji palota pompás termeiről.
Magam mindig nagy érdeklődéssel néztem a képeket, olvastam példásan tudományos, mégis közérthető szövegét, csodáltam értékes kötését. Az album a Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának ékessége és féltve őrzött darabja.
