A Budapesti Történeti Múzeum Diplomatikai Oklevél-, Oklevélfénykép- és Pecsétmásolati Gyűjteménye őrzi a Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) kincseinek 1526-ban és 1539-ben készített leltárának másolatát. Az eredeti példány a Pozsonyi Városi Levéltárban található.
Az 1526. augusztus 29-én bekövetkezett mohácsi vereség hírére nemcsak az ország nemesei, hanem az egyházak is igyekeztek a felvonuló török elől kincseiket biztos helyre juttatni. Jól ismert, hogy augusztus 30-án éjszaka már a budai polgárok között is elterjedt a vesztes csata híre, és nemcsak saját vagyonukat, hanem plébániatemplomuk, a Nagyboldogasszony-templom kincstárát is igyekeztek elmenekíteni. Értékeiket még aznap éjszaka hajókra pakolták és Pozsonyba küldték – sajnálatos módon útközben az esztergomi várnagy a kincsek egy részét elbitorolta. A Pozsonyba megérkezett tárgyak fennmaradt jegyzékét Oláh Miklós – ekkor királyi és királynéi titkár, később esztergomi érsek (1553–1568) – mint egri prépost szignálta.
A lista 38 számozott tételből áll, valamint két szekrényt megtöltő, nagy mennyiségű kegytárgyat sorol fel: összesen 96 darabot. Figyelemreméltó, hogy jóllehet az egyházi kegytárgyak nagy része ötvösmunka volt, ez a leltár inkább (a felsorolt tárgyak 72%-ában) textilneműket tartalmaz, azaz kazulát, dalmatikát, kappát, humeralét. [Ezek mind az egyházi liturgikus öltözködés darabjai. Legalul viselték a miseinget (alba), felette a hosszú ujjú, bő szabású dalmatikát, efelett a díszes hímzésű miseruhát (kazula), legfölül pedig az ujjatlan, gyakran csuklyával ellátott köpenyt (kappa).] Elképzelhető, hogy a többi tárgyat más – eddig ismeretlen – lista őrzi, vagy pedig az említett esztergomi várnagy fosztogatásának estek áldozatul.
A tárgyak felsorolásánál azokat az adatokat rögzítették, amelyek a későbbi azonosításhoz kellettek, azaz a tárgy nevét, anyagát, színét, díszítését, esetleges egyéb jellemzőjét, pl.: „Egy arannyal átszőtt vörös bársony kazula Szűz Mária aranyozott koronás képével, illetve drágakövekkel díszített kereszttel, drágakövekkel díszített humeraléval és a többi tartozékai.”
Ez a lista kiegészíthető későbbi leltárak adataival, így erről a kazuláról azt is tudjuk egy 18. századi felsorolásból, hogy a rajta ábrázolt Szűz Mária mellét zafírkő díszítette, koronáján öt ametiszt és egy türkizkő volt, ölében a kisded Jézus ült, valamint a miseruhát Szent Katalin, Borbála, Dorottya és Margit vértanú szüzek alakja is ékesítette, s rajta arany alapból az 1487. évszám emelkedett ki.
A történelem viharai azokat a tárgyakat sem kímélték, amelyek nem estek a török pusztítás áldozatául. Sajnálatos módon napjainkra az 1526-os leltárban felsoroltak közül egy sem maradt ránk.
