A Várkert Bazár területén B. Nyékhelyi Dorottya és Terei György 2012–2013 során folytatott ásatásán került elő ez a mellvért egy török ház romjai alól. Bár számos hasonló darab ismert a 17. századból, ez mégis igazi kuriózumnak számít a maga nemében.
A lovassági mellvérteknek ezt az új típusát a harmincéves háború (1618–1648) alatt a Gusztáv Adolf király által megreformált, mindössze egy sisakkal és egy kisebb, de messziről golyóálló mellvérttel (kürasz) felszerelt új svéd nehézlovasság terjesztette el. Ennek nyomán született meg az 1650-es évekre Nyugat-Európában az új, standard módon felszerelt nehézlovasság.
A sodronying mellett a mellvértek tömeges használata a 16. század közepétől a magyar lovasságnál is feleslegessé tette a pajzsokat, így azok a 17. század elejére ki is szorultak a használatból. Ezzel együtt eltűntek a nehezebbé váló, golyóálló vértezetek régebbi kiegészítő darabjai, a kar- és lábvértek is. A magyar lovasság így egyre kevésbé különbözött a különféle nyugati lovas csapatoktól, hiszen ezek is sisakot, páncélinget, mellvértet viseltek. A folyamatos hadakozás a magyarországi hadszíntéren alkalmazkodásra késztette a törököket is, akik zsákmány vagy vásárlás útján itt sok helyi vagy nyugat-európai fegyvertípushoz is hozzájutottak – így kerülhetett ez a nyugat-európai típusú lovassági mellvért egy budai török házba.