A Budapesti Történeti Múzeum 2018. március 26. és szeptember 25. között megelőző feltárást végzett a Bp. I. Szentháromság tér 6. szám alatti épület ún. Fortuna udvarán az épület felújítását és az udvarra szánt mélygarázs építését megelőzően.
A Fellner Sándor tervei alapján 1904-ben a Pénzügyminisztérium számára készült épület helye a középkortól kezdve beépített volt: az ásatás során középkori és újkori épületek és épületrészletek (hat pince maradványa, több, jórészt csak az alapozás legalsó kősoráig megmaradt kőfal részlete), középkori és török kori gödrök, tárolóvermek, valamint újkori csatornák, vízelvezetők maradványai kerültek elő.
A legfontosabb, az Örökségvédelmi Hivatal által megőrzendőnek ítélt épületmaradvány az udvar keleti oldalán, a Fortuna-ház kapujának vonalában feltárásra került, sziklába vájt, kővel falazott középkori pince volt. Ezen a területen a régi térképek és felmérések alapján egy 14. századi eredetű lakóház állt, melynek középtengelyében kapualj helyezkedett el mindkét oldalán ülőfülkékkel, s a kapualjtól északra és délre egy-egy helyiség feküdt.
Az építmény lejárata is megmaradt sziklába faragott lépcsősorával, az ajtó faragott keretköveivel és egy ablak részletével, valamint a déli részéből lefalazással kialakított ciszternával. Az objektumot az 1686-os ostrom után tölthették fel, leletanyagában nagy mennyiségben kerültek elő a 13. század második felétől a 17. század végéig használatos kerámiatöredékek.
A pince legszebb, egyben legkorábbra keltezhető lelete egy, a 12. század második feléből származó bronz korpusz (körmeneti kereszthez tartozó Krisztusábrázolás). Feje tömör, henger alakú, rajta lapos, elöl kissé kihegyesedő pántkorona. Arca maszkszerű, lehunyt szemei nagyok, orra hosszú, álla hegyesedő. Nyaka vastag, ívelten, váll nélkül fut át a kitárt, vékony, lapos karokba. Tenyerei átfúrva, a bal hüvelykujj a mutatóujjhoz simul, a jobb kézfej sérült, hiányos. Teste hosszú, lapos, felsőtestén a mellizmokat félkörökkel, a bordákat ék alakban összefutó, párhuzamos, vésett vonalakkal jelezték. Szoknyaszerű ágyékkötőjének széles öve jobbra dőlő, sűrű, ferde rovátkolásokkal díszített. Combjain szintén jobbra dőlő, lefelé kissé széttartó, ferde, vésett vonalak jelzik a ráncokat. Lábai vékonyak, szorosan zártak a két láb találkozásánál egy függőleges vésett vonallal.
Fotó: Tihanyi Bence
Középkori pince ajtaja az eredeti keretkövekkel
Sziklába vájt, kővel falazott középkori pince részlete
Középkori pince sziklába faragott lépcsője
A Fortuna udvar a feltárás után