„Mint szarvas hűs forrás után…”
(Zsolt 42)
1998 és 2000 között a budai várnegyedben, az egykori Teleki-palota helyén folytattunk régészeti feltárást. A középkorban itt három telek húzódott. Az egyik egykori keskeny utcácska középkori feltöltött rétegeinek kibontása során egy kupacban összetört kályhacsempékre bukkantunk. A feldolgozás folyamán beigazolódott a sejtésünk, hogy ezek a darabok egyetlen kályhához tartoztak. Az egyik példányon pl. egy tullni (Ausztria) fazekasok által használt benyomott mesterjegy volt. Az oroszlánt, sárkányt/baziliszkuszt, és az Anjou-házi uralkodóink címerábrázolásához köthető struccot ábrázoló, különböző formájú és méretű kályhacsempék nem a királyi udvarból, hanem az egykor itt állt épületek egyikéből kerültek a szemétbe. A Királypincében felállított tárlóban látható, ugró-ágaskodó szarvast ábrázoló, zöld mázzal bevont, 14. századi kályhacsempe is a fent leírt kályhához tartozott. Az indázó növényi keretelés, amely körbefonja az állatot, szintén utalhat egy rejtett jelentésre: egyes ábrázolásokon a szőlőt csipegető állat az örök életre sóvárgó halandót is jelképezheti.
A szarvas kedvelt és gyakran ábrázolt állat, többféle jelentéssel bíró jelkép volt évszázadokon keresztül. A magyar hagyományban is sokszor megjelenő motívum. A keresztény művészetben gyakran a feltámadás és Krisztus szimbóluma. A kályha ábrázolásait nézve nem nehéz észrevenni a szépen kidolgozott ábrázolások mögött meghúzódó másik lehetséges jelentéstartalmat: a hatalom (oroszlán), a jó (szarvas), és a gonosz (sárkány/baziliszkusz) örök küzdelmét.
Az továbbra is nyitott kérdés, hogy ki lehetett a kályha megrendelője, aki megengedhette magának egy olyan kályha felállítását, amely ábrázolásában, kivitelezésében – teljesen vagy részlegesen –, a királyi udvar részére készült kályhák egyikét másolta le.
Szarvast ábrázoló kályhacsempe a budavári Szent György térről
A kályhacsempék feltárás közben
Boldizsár Péter rekonstrukciós rajza
Mini-interjú a cikk írójával
Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?
Mindig érdekelt a múlt kutatása, ez számomra a régészetben csúcsosodott ki.
Melyik korszakkal foglalkozol és miért?
A középkorral, mert ez a korszak érdekel.
Mi az, amit a leginkább szeretsz a szakmádban?
Azt, hogy nincs két egyforma munka.
Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?
Nincs két egyforma helyszín és a munka elvégzéséhez gyakran a még elvárhatót messze meghaladó, nagyfokú alkalmazkodóképesség és rugalmasság kell.
Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?
Egy középkori kútban talált sáros „csomag”, amelyről a tisztítás-kibontás után kiderült, hogy az Anjou-magyar címert ábrázoló selyemkárpit.
Miért épp ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?
A kályha általában nem más, mint egy fűtőeszköz, de a díszítése néha többrétegű jelentéstartalmat hordoz.
