A kiállított kályhacsempe ez idáig egyedülálló Magyarországon. Szerencsénkre szinte épen került felszínre a Budavári karmelita kolostor feltárásakor 2014-ben. Egy falazott aknából került elő, amit a 16. század közepén töltöttek fel, ekkor dobták bele ezt a kályhacsempét is. A városnak ezen a részén a középkori telkek tulajdonosait igen jól ismerjük. Tudjuk, hogy a telket, amelyen a kályhacsempe napvilágot látott, a pannonhalmi apátság vette meg valamikor a 16. század elején, és nagyszabású építkezésekbe fogott.
A kályha, amelynek ez az egyetlen darabja maradt fenn, minden bizonnyal ebben az újonnan megépített házban állt. A csempe a török hódítás előtt közvetlenül, vagy éppen a hódítás miatt kerülhetett földbe. Az apátság a török hódítás miatt felhagyta budai házát, és a beköltöző törökök a ház belsejének lepusztítása vagy átalakítása során dobhatták ki.
A csempe az 1530–1540-es években készült, de nem tudjuk, hogy milyen kályha része volt, nem ismerjük a kályhába épített többi csempe díszítését. Ebben a korszakban (késő reneszánsz) nagyon kedvelt volt, hogy építészeti elemet vagy falfülkében álló szobrokat formáztak meg a kályhacsempéken is. A most látható darabon egy szobában állunk és egy felénk nyíló ajtót látunk. A padlót négyzet alakú padlótégla borítja, az ajtófülke boltozatát szépen díszítették. Aki kicsit részletesebben is megnézi a csempét, az az ajtón a levél alakban megformázott zsanérokat is megtalálhatja.
Ez a kályhacsempe a BTM Középkori Főosztálya gyűjteményének egyik nagyon érdekes, a sok kiemelkedő jelentőségű kályha egyikének darabja. Mintakincse, megformáltsága illeszkedik a korszak európai trendjeihez.
Fotó: Tihanyi Bence
