Az egykori Honvéd Főparancsnokság régészeti kutatása során a mai épület délkeleti sarkában egy középkori pincerészletben kutat tártunk fel. A betöltés legalsó vizes, iszapos rétege megőrizte a szerves anyagokat, így a bőröket, a fatárgyakat és a növényi magvakat is. A változatos üveganyag-lelet mellett nagyobb mennyiségű kerámiatöredék is előkerült. Ugyanebben az iszapos rétegben egy keskeny fenekű, tölcséresen kiszélesedő szájú, enyhén kihajló, tagolt peremű ónpoharat is találtunk.
A poharat a perem alatt, az oldala közepén, továbbá a talp közelében két-két bekarcolt körbefutó vonal díszíti. A fenekén, belül Isten báránya-ábrázolás található, a feltámadásra vonatkozó keresztes zászlóval. A bárány a győztes Krisztus jelképe, ezért az erő és hatalom jelével, azaz szarvakkal ábrázolták, fejét pedig glória veszi körül.
Ónpohár eddig nem került elő régészeti feltárások során, a rendelkezésünkre álló források sem említenek poharakat. A kút legalsó vizes, iszapos rétege a leletanyag alapján a 14. századra keltezhető. Az 1954-ben Budán, a Dísz tér 10. alatti telken lévő kútból előkerült, 1350–1375 közé keltezett ónkorsó elveszett. Jelenlegi ismereteink szerint ez a két budai darab, azaz az ónpohár és az ónkorsó a legrégebbi a középkori magyarországi emlékanyagban. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található egy Buda címerével díszített ónkanna. Fedőjének belső oldalán Isten báránya-ábrázolás található, a fedő tetejére utólag az 1541-es évszámot karcolták. Érdekes, hogy ásatásoknál legtöbbször kutakból kerülnek elő az óntárgyak.
Az ónművesség a késő középkori kézműves ágak között a kiemelkedő, megbecsült mesterségek közé tartozott, tárgyaik gazdag választéka a tehetősebb polgárok háztartásában a jóval drágább, asztali nemesfém edényeket pótolta a mindennapi használatban. Az óntárgyak sérülékenységük miatt rövid életűek voltak, de újrabeolvasztásuk és -feldolgozásuk könnyű volt. Szórványos középkori forrásaink ónkészítőkről Budáról, Sopronból és Pozsonyból maradtak fenn. A 15. század elején keletkezett Budai Jogkönyv 116. artikulusa foglalkozik az ónöntők jogaival, de nem maradt fenn a részletes szöveg.
Budai forrásaink 1479 és 1527 között négy ónkorsó-gyártót említenek. Az 1687-es budai katonai felmérésre vetítve az írott és régészeti adatokat azt látjuk, hogy a budai ónkorsó-gyártók házait a Szent György piac nyugati oldalán találjuk. Az elveszett ónkorsó pedig a Szent György piac Szent György-kápolna előtt álló házából került elő, ahol 1479-ben Ulrich ónkorsó-gyártó lakott.
Fotó: Tihanyi Bence
Az ónpohár fenekén, belül található Isten báránya-ábrázolás
Az ónpohár és az elveszett ónkorsó lelőhelye az 1687-es budai katonai felmérésen
Mini-interjú a cikk írójával
Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?
Mindig is érdeklődtem a történelem iránt, sokáig a történelemtanári pálya vonzott, aztán 13 évesen elmentem egy ásatásra, és utána azonnal régész akartam lenni.
Mely korszakkal foglalkozol és miért?
A középkoron belül az Árpád-korral foglalkozom. Megfogott a 800-900 évvel ezelőtti élet, a tárgyak, épületek. Döbbenetes belegondolni, hogy modern technika nélkül mire voltak képesek akkor az emberek.
Mi az, amit a leginkább szeretsz a szakmádban?
Azt, hogy nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Egy érdekes leletet, vagy egy olyan információt, ami választ ad a korábbi kérdésekre.
Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?
A nehézség, az, hogy nem lehet kimondottan csak a szakmával foglalkozni. A munkánk során számos jogi, gazdasági, műszaki problémával is meg kell küzdenünk.
Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?
Talán egy tengelyes olló megtalálása. Egy rozsdás vastömbként került elő, a csomagolásnál is csak azt írtuk rá, hogy vastárgy, és a restaurátor munkája után derült ki, hogy ez a vastömb valójában egy ollót rejtett magában.
Miért épp ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?
Ez a kánai ásatás vezérlelete. Annak ellenére, hogy kicsi, egy nagyon érdekes, szépen megmunkált, szeretni való tárgy, amely sok kérdést, titkot tartogat. Hozzá hasonló darabok csak hazánktól messze kerültek elő.
