Skip to main content

2017 februárja és májusa között zajlott az V. kerületi Molnár utca két telkének feltárása, amelynek során nagy mennyiségű, igen változatos leletanyag került elő. Annak ellenére, hogy a terület évszázadok óta lakott volt, és gyakran bolygatták építkezések, a 18. századi állapotoktól kezdve egészen az Árpád-korig lehetett rekonstruálni Pest város ezen részének képét, köszönhetően a több méter vastag feltöltésnek, ami megvédte a középkori emlékeket az újkori tereprendezések során.

A Duna közelsége miatt a mindig magasan álló talajvíz, a nedves iszapos-homokos rétegek kiváló, csaknem eredeti állapotukban őrizték meg a szerves anyagú (bőr, fa, textil), illetve fémből készült tárgyakat. A bőrcipők, tarsolyok, késtokok mellett a készítési melléktermékek, hulladékok utalnak az évszázadokon át tartó helyi bőrfeldolgozásra.

Az előkerült vaseszközök, szerszámok mellett nagy számban találtunk bronz-, réz- és ólomtárgyakat, amelyek segítenek elképzelni, hogyan éltek elődeink – például hogyan öltöztek, mivel foglalkoztak a középkori Duna-parton. Az eredeti helyükön megmaradt facölöpök, egy vascsáklya, illetve sodort kötélmaradványok arra engednek következtetni, hogy ezen a helyen valamiféle rakodóparttal, lerakattal kell számolnunk. Ezen kívül számos olyan tárgytípus került elő, amelyeket a távolsági kereskedelem bizonyítékainak tartunk: ilyenek a Nyugat-Európából származó vaskések, valamint a különböző, írott forrásokban is említett textilkereskedő városokból érkező ólomplombák (ezekből összesen 53 darabot találtunk, ami kiemelkedőnek számít a Kárpát-medencében). A teljes leletanyag feldolgozása reményeink szerint többet is elárul majd a középkori Pest mindennapjairól.

Egyik legszebb leletünk egy fordított csepp alakú, rézből öntött, áttört, felső lapján aranyozott csüngődísz. Szemből jobbra néző, domború, szomorkás arcú, kiterjesztett szárnyú sasmadarat ábrázol, amelynek lábai szintén a jobb oldalra fordulnak. Teste és szárnyai rovátkolt díszítésűek. Hátoldala homorú, sima, díszítetlen. A csepp alakú test felső részén akasztófüllel csatlakozik egy merőleges irányú kapcsolótagra, amelynek nagyobbik része elveszett, így pontosan nem tudjuk, hogyan nézett ki a teljes díszítmény. Feltehetően lószerszámdíszről van szó, esetleg övszerelék része lehetett.

A tárgy szórványként, a már kitermelt földből, fémkereső segítségével került elő. Ha nem néztük volna át újra és újra a kilapátolt földet, talán sosem találjuk meg ezt a gyönyörű tárgyat, hiszen szemmel nagyon nehéz észrevenni a földes állapotban előbukkanó fémleleteket. Pontosabb keltezése – éppen emiatt, illetve párhuzamok hiányában – egyelőre nem lehetséges. Művészettörténeti szempontok alapján a 13-14. századi készítési időpont jöhet szóba.

Fotó: Tihanyi Bence

Fotó: Tihanyi Bence

Lodovico Gritti: Pest és Buda a XVI. század derekán, metszet. Pirossal jelölve a feltárás helyszíne. Forrás: OSZK Képtár, azonosító: DKA-003975

Rómer Flóris: Pest szabad királyi város 1758-ban. Pirossal jelölve a feltárás helyszíne. Forrás: Rómer Flóris: A régi Pest, 1873

Mini-interjú a cikk írójával

Miért lettél régész? Gyerekkori álom volt, vagy később jött a szándék?

Pontosan meg tudom mondani: Barbara Cork A tudomány nagy enciklopédiája című, gyerekeknek szóló, ismeretterjesztő könyve elolvasása után. Volt benne egy fejezet „a múlt nyomozóiról”, víz alatti régészetről, kormeghatározásról, és arról, hogyan érdemes cserepeket, kisebb vastárgyakat keresni és dokumentálni kirándulások során, vagy akár a kertben. Utóbbiról a szüleim tudnának mesélni…

Melyik korszakkal foglalkozol és miért?

Egyetemi tanulmányaim elején népvándorláskoros régésznek készültem, a langobard ékszerekből írtam a szakdolgozatomat is. Néhány év után azonban rájöttem, a középkori anyagi kultúra kutatása még annál is jobban érdekel. Főként a késő középkor, a 14-15. századi régészeti emlékek foglalkoztatnak.

Mi az, amit leginkább szeretsz a szakmádban?

Maga a nyomozás. A mi munkánk az ásatás megkezdése előtt az információk összegyűjtéséből, a „helyszínelés”, vagyis az ásatás során előkerülő leletek dokumentálásából, illetve az utómunka alatt a további adatok felkutatásából áll. A talált leletekből kell kiderítenünk, ki, mire és mikor használhatta őket.

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?

Hogy nincs igazi megbecsültsége. Általánosan elterjedt az a külső hozzáállás, hogy mi csak sepregetünk hónapokig, feltartjuk az építkezéseket, útjában állunk a haladásnak. Szinte kivétel nélkül ehhez hasonló reakciót kapok mindenkitől, aki megtudja, hogy régész vagyok. Valamit nagyon elrontottunk.

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?

Éppen a Molnár utcai ásatás bizonyította be számomra, hogy Budapesten is vannak még felfedezésre váró csodák; évszázadok hagyatéka hever a lábunk alatt. Egy-egy ilyen sűrűn beépített terület rétegsorának végigkövetése hatalmas élmény,: fantasztikus látni, milyen események következtek egymás után az évek során.

Miért épp ezt a tárgyat választottad?

Egyetemi szakdolgozatomban a budavári palota területén előkerült középkori színesfémleleteket dolgoztam fel, így a fémtárgyak, azon belül a bronz-, réz- és ólomtárgyak közel állnak a szívemhez. A fenti sasos dísztárgyat szépsége és igényes kialakítása miatt választottam – látszik, hogy a mester mennyi időt fektetett az elkészítésébe.