A török korra jellemző vörösréz kancsókkal, az úgynevezett török kori ibrikkel folytatjuk augusztusban az 1 hónap, 1 tárgy sorozatunkat!
Nagy Dorottya restaurátor asszisztens ajánlása az ibrikekről:
A kiállításokban a látogatók általában a legszebb vagy legkülönlegesebb műtárgyakat tekinthetik meg, azonban – főleg egy történeti múzeumban – a tárgyak hatalmas százalékával sosem találkozhatnak. Ennek oka lehet, hogy hasonló tárgytípusból több is van a gyűjteményben, és ilyenkor gyakran az esztétikum válik döntővé.
Az ásatások után több száz ládányi lelet kerülhet be a múzeumba, ami többségében töredékekből áll. Van, hogy egy tárgyból csak 1-2 darab kerül elő, így az összeállítása nem is lehetséges. Ebben a hónapban olyan tárgyat szeretnék ajánlani, amilyen ritkán kerül kiállításba, hiszen deformált, töredékes és igen korrodált. A régészeti múzeumok restaurátorai az idő legnagyobb részét ehhez hasonló, vagy még rosszabb állapotban lévő tárgyak konzerválásával töltik, így most a látogatók betekintést nyerhetnek a színfalak mögé.
Az ibrikek török korra jellemző vörösréz kancsók, melyek felületvédelmére ónbevonatot alkalmaztak. Számtalan méretben és formában léteznek, jellegzetességük a hosszú nyak, az öblös has, a hosszú kiöntő és a fül, amelyhez általában lánccal rögzítették a fedőt. A fedőt egy, a testet egy vagy két lemezből kalapálással készítették. A felületre az ónt melegítéssel, folyósítószer jelenlétében olvasztották, így ellenállóbb lett a korrózióval szemben és a réz egészségre káros hatásait is kiküszöbölték.
Emellett a szürke szín miatt megjelenésében ezüstből készült tárgy hatását keltette.
A tárgy restaurálásánál a földes réteg eltávolítása mellett a korrózió kismértékű sorvasztására került sor. Az erőteljes deformáció az anyag ridegsége, törékenysége miatt nem volt helyrehozható, így az előkerült töredékeket nem lehetett a tárgyhoz illeszteni. A repedések színezett epoxigyantával, alulról lettek megtámasztva. A kancsó műanyag felületvédelmet kapott, hogy jelenlegi állapotát minél tovább őrizhesse.
Lelőhely: I. kerület, Dísz tér 1-2.
Ásatásvezető régész: Hegyi Dóra, Várkapitányság Nonprofit Zrt.
Fotók: Keppel Ákos, Szebellédi Attila