2022-ben a XIII. kerületi Jakab József utcában végeztünk megelőző feltárást. A telken árokrendszerek részletei és néhány tárolóverem került elő. Utóbbiak közül az egyikben találtuk ezt a téglát, aminek az egyik oldalán három koncentrikusan egymásba helyezett négyzetet figyeltünk meg. Sajnos ebben a gödörben egyéb keltező leletre nem bukkantunk, így a környéken és a lelőhelyen végzett megfigyelések alapján legkorábban talán a 13. században készülhetett ez a darab.
A malom az őskor óta ismert motívum. Eleinte szakrális szimbólum lehetett, ami a világrendet és a világ feletti hatalmat jelképezte. Idővel a mélyebb jelentéstartalom vesztett jelentőségéből és mint játék vált népszerűvé. A 11. és a 16. századi Európában a legkedveltebb táblás játék volt, a kora újkorban a sakk tudta csak kiszorítani.
Hazánkban a legelső ismert malomábrák szarmata (Kr.u. 1–5. század) és avar (Kr.u. 6–8. század) lelőhelyeken maradtak ránk, ezeket mind házak padlóiba karolták. A legkorábbi már középkorra keltezhető példányok Magyarországon a 11. századtól datálhatók, de már honfoglaló elődeinknek sem lehetett idegen a malom. Minden társadalmi rétegre jellemző volt, általában téglába vagy kőbe vésték őket. Múzeumunk gyűjteményében a budai Várból és Kána faluból egyaránt tudunk példákat felsorolni, amelyek kőbe vagy épp tetőcserépbe lettek belekarcolva.
Szöveg: Gálvölgyi Orsolya régész
Fotó: Keppel Ákos
