A házi szamár a háziasítása óta eltelt évezredek alatt soha nem vált igazán elterjedt haszonállattá a Kárpát-medencében. Az elsősorban teherhordásra és igavonásra használt állat maradványai emiatt meglehetősen ritkán kerülnek elő ásatásokról, akkor is csak egy-egy szórványcsontjuk.
A szamárcsontok meghatározását nagyban nehezíti, hogy formára teljes mértékben azonosak a lócsontokkal, egyedül méretük alapján különböztethetők meg egymástól. Ez azonban viszonylagos (lehet kistermetű ló, vagy nagytermetű szamár), és tovább árnyalja a képet a kettő kereszteződéséből születő öszvér, amely méretben a ló és a szamár között helyezkedik el, és csontjainak formája is egyforma azokéval.
A fentiek alapján érthető, miért számítanak különleges leletnek a hódoltság-korra (16-17. század) keltezett kútban talált, abba eredetileg egyben beledobott szamár csontjai, amelynek koponyáját és állkapcsait itt bemutatjuk. Az összesen 88 lelet között az állat hosszúcsontjai is fennmaradtak, ezekből kiszámíthatóvá vált az egyed marmagassága (kb. 100 cm). A szemfogai alapján kifejlett mén (vagy herélt) volt, négy ágyékcsigolyáján pedig enyhe gyulladásnyomokat lehetett megfigyelni, amelyeket minden bizonnyal a megerőltető munka okozott.
Daróczi-Szabó László archeozoológus
Lelőhely: Bp. I., Színház u. 1-11., Karmelita kolostor
Régész: Dr. Papp Adrienn
Fotó: Dr. Papp Adrienn és Keppel Ákos
Képek:
A csontváz in situ
A koponya alulnézetből
