Egy sakkjáték futó figurája került elő a budapesti Szent György utca 10. számú telek hátsó fertályán 2022-ben, a Fehérvári rondella és a hozzá kapcsolódó nyugati telekrész ásatásán. Szerencsére a bábu egykori tulajdonosát valószínűleg ismerjük, mert a telken állt 16. századi palota építtetése is hozzá köthető. Raguzai István Mátyás király és II. Ulászló király borbélya és orvosa, felesége Margit asszony pedig Anna hercegnő és a későbbi II. Lajos király nevelőnője volt.
A keleti eredetű táblajáték a 11-12. században terjedt el Európában és valószínűleg a 14. század folyamán jutott el hazánkba. Eleinte bájosan élethű, alakosra faragott csont bábukat készítettek, az egyszerű, esztergált darabok a 15. században lettek divatosak. A játékban használt két-színűséget a csont anyagában való zöldítésével, vagy piros felülfestéssel érték el, más esetben a bábukon apró rovátkolások, vagy bekarcolt körök, befúrások jelezték az egyik-másik csapatba tartozást. A figurák a korabeli társadalmi viszonyokat testesítették meg, a király és a királyné az udvart, a futó (püspök) az egyházat, a ló (lovag, huszár) a nemességet, a bástya a várnépet, a gyalog pedig a pórnépet.
Ugyan csak szórványosan, de maradtak fenn írott források magyarországi sakkjátékosokról is. I. Károly Róbert király János cseh királynak ajándékozott 1335-ben Visegrádon egy jáspisokkal és smaragdokkal díszített, aranyozott ezüstből készült sakk készletet. Antonio Bonfini lejegyezte, hogy 1479-ben, az olmützi béketárgyalásokon Mátyás király és Beatrix királyné is szívesen sakkozott Ulászló cseh királlyal a palota belső termében. II. Ulászló magyar király öccse Jagelló Zsigmond lengyel herceg pedig a megsérült aranyozott ezüst sakktáblájának javításáért öt magyar denárt fizettek ki egy budai ötvösmesternek.
Régész: Benda Judit
Fotó: Keppel Ákos
Képek:
A négyhelyiséges pince déli fele a két várfal között
Lucas van der Leyden Sakkjátékosok, Kaiser Fridrich Múzeum Berlin
