A Budai Irgalmasrendi Kórház II. kerület Frankel Leó út 17-19. szám alatti épületének udvarán 2019-ben megelőző feltárást végeztünk a Betegápoló Irgalmasrend megbízásából. A területen jó két és fél méter vastag modern feltöltést kellett eltávolítani ahhoz, hogy elérjük a középkori és római kori régészeti rétegeket. Az udvar nyugati sávjában több mint 50 m hosszan egy észak–déli irányú, 5–7 m szélességű, lekövezett középkori útfelületet találtunk. Az út keleti, Duna felőli oldalán, a mai udvar közepén egy kétszintes középkori ház állt, amelynek alapterülete 9,80×6 m volt. A falak között 1 m vastag, vörös, átégett, paticsos pusztulási réteget tártunk fel, amely a beszakadt egykori felső szint maradványait tartalmazta. A vörös színű omladékréteg alatti szürke faszenes agyagrétegen, amely a ház egykori padlószintje lehetett, került elő egy vörösre égett ép kerámiapersely. Az ovális alakú persely belseje 320 db ezüstből készült pénzt rejtett. Ezek közül 14 darabot Itáliában, Aquileiában vertek a 15. század elején. 222 darabot I. Mátyás (1458–1490) uralkodása idején készítettek, 84 darabot pedig II. Ulászló (1490–1516) regnálása alatt vertek. A legkésőbbi érméket a 16. század elejére lehet keltezni, ekkor éghetett le a ház.
A középkori Budafelhévíz a Margitsziget déli végénél fekvő rév jobb partján terült el egy völgy torkolatában és nevét a mai Császár és Lukács fürdők területén feltörő hévizekről kapta. A rév bal partán feküdt Jenő falu, ezért a Pestről északra található révátkelőt jenőinek nevezték és ez vált a település kialakulásának kiindulópontjává. Budafelhévíz életében a vízi kereskedelem mellett fontos szerepet töltöttek be az északi határán található fürdők és malmok. Templomának maradványai 1906-ban a Margit körút 5. szám alatti építkezésen kerültek napvilágra.
Bencze Zoltán
