Az oszmánok hivatalos irataikat többféle módon hitelesítették, többek között pecséteket is használtak. Ezeket többnyire kis pecsételőkkel nyomták rá az iratokra, elsősorban tintával. A kicsi, alig néhány centiméteres, bronzból készült pecsételők fogantyúján többnyire kis lyukat alakítottak ki, s így szíjra fűzve tárolhatták őket. Ennek ellenére számtalan példány elveszett, amelyek ma a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Az itt kiállított darabok a budai karmelita épületegyüttes területéről kerültek elő, onnan, ahol a 17. században a budai pasák palotája állt.
A pecsétek méretük, kialakításuk, formájuk, díszítésük és szövegük szempontjából különböző csoportokba oszthatók. A budai darabok a legegyszerűbbek közé tartoznak, kettő ovális, egy pedig mandula alakú – ezek a legáltalánosabb formák. Sajnos csak az egyiknek a szövege olvasható, de annyi a másik kettőn is látszik, hogy feliratuk igényesebb, összetettebb volt, ami egykori gazdájuk előkelőbb voltára utal. Az egyetlen olvasható feliratú pecsételő az egyébként ismeretlen Ramazán bin Hüszejn tulajdonában volt. A képmező hátterében finoman megformált, spirálban tekeredő viráginda látható, ami az oszmán pecsétrajzolatok jellegzetes vonása.
A pecséthasználat a 16. században nem volt széles körben elterjedt, a 17. században azonban egyre gyakoribbá vált. A kiállítottakhoz hasonló pecséteket általában az oszmán hivatalnokok használtak: bírók, azaz kádik, vagy gazdasági vezetők: defterdárok és emínek.
Sudár Balázs történész
Ásatásvezető régész: Papp Adrienn
Fotók: Keppel Ákos
