Az eszközkészítésre legalkalmasabb és legértékesebb kőzetek az őskorban gyakran több száz kilométeres távolságra jutottak előfordulási helyüktől, kirajzolva előttünk a csupán gyalogszerrel megtehető útvonalak kereskedelem előtti hálózatait.
A négykerekű ökrös szekerek megjelenéséről a rézkortól kezdve rendelkezünk biztos adatokkal, a Budakalászon és Szigetszentmártonban feltárt, 5000 éves agyag kocsimodellek ennek világhírű bizonyítékai.
A vízi utak a helyi és a távolsági kereskedelemben, hírek és ismeretek közvetítésében vagy akár egész közösségek, népcsoportok mozgásában is különös szerepet játszhattak. A kora bronzkor harangedényes kultúrájának az egész kontinens nagy részét bejáró és talán hajózva érkező népessége szorosan kapcsolódott a Dunához; településeiket a folyóparton, temetőiket kissé távolabb létesítették. A falvaik csónak alaprajzú házakból álltak, talán ezzel is jelképezve vízhez való kötődésüket.
A hátaslovak feltűnésével nagy távolságok rövid időn belüli megtétele vált lehetővé. Az irányításukat szolgáló lószerszám – elsősorban a csontból, bronzból, majd vasból készült zabla, majd később a nyereg és a kengyel – fejlődésével a lovak a közlekedés, a hírek továbbítása és a csaták közel öt évezreden át megkerülhetetlen eszközeivé, az emberek egyik legfontosabb társaivá váltak, egészen a gépjárművek 19. század végi megjelenéséig. Lényeges technológiai újítást jelentett az avarok által behozott, korábban Európában ismeretlen vaskengyel, melytől kezdve a lovaglás könnyebbé, a lóhátról folytatott harc hatékonyabbá vált.
-
- A XVII. ker. Tarcsai úti kora avar kori temető egyik férfi sírjának rajza, melyen megfigyelhető a lovaglóostor övre akasztott helyzete. (Készítette: Magyar Nemzeti Múzeum, György László)
-
- Kora bronzkori csónak alakú ház alaprajza XI. ker. Albertfalva, Hunyadi János útról
-
- A csónak alakú ház rekonstrukciója (készítette: Kardos Árpád)