Minden régészeti tárgynak külön története van. Van egy abból a régészeti korból, amelyben használták, és van egy a jelenkorban is.
2003 decemberében találtunk egy teljesen ép kemencét a XI. kerületben egy lakópark építésekor. Az Árpád-kori Kána falu egy felhagyott házának oldalába építették bele. Mivel ilyen jó állapotú kemencét ritkán találunk, a restaurátorok körbe bontották, rögzítették, mozgatható állapotúvá alakították és beszállították a múzeumba. Itt kezdődött meg a tél és a tavasz folyamán a restaurálás. A kemence átégett agyaga erősen porózus volt, ezért szükséges volt konzerváló anyagot egy állatorvosi injekcióstűvel cm-ről cm-re haladva bejuttatni a tárgy belsejébe. Közben egy másik, jobb állapotban maradt kemence is előkerült, így végül az került be a kiállításba, és az első pedig visszakerült a lakópark területére. A megtalálás után egy évtizeddel újra a helyszínen dolgoztunk és megtisztítottuk a megmaradt tüzelőfelületet. Ekkor láttuk, hogy az alja kerámiatöredékekkel van letapasztva. Ez nem ismeretlen az Árpád-korban, gyakran készítették így a jobb hővisszaadás miatt. A felszedett kerámiatöredékek a restaurátor műhelybe kerültek, ahol a sok kis darabból egy egész edény állt össze, mely újabb meglepetést tartogatott a számunkra. A kerámia oldalán négy kis lyuk volt. Nehéz pontos választ adni, hogy miért fúrták bele a négy lyukat. Repedés látszik rajta, ami indokolná a drótozást, talán ez lehetett az oka.
Ez a kerámia az Árpád-korban is „izgalmas életet élt”, és változatossá tette a feltárási, restaurálási munkálatounkat.
Restaurátorok: Bakayné Perjés Judit, Csere Judit, Tereiné Toronyi Szilvia
Az összeállított fazék
Az összeállított fazék felülete közelről, jól látható a négy lyuk a fazék oldalán
