Azonnal tudjuk, hogy mi az, ami előkerül a földből? – kérdezik sokan, amikor az ásatásokat meglátogatják. A válasz pedig az, hogy sok esetben tudjuk, de vannak olyan alkalmak, amik bizony fejtörést okoznak még a legtanultabb szakembereknek is, például egy-egy lelet meghatározása.
Ez történt a tárlóban bemutatott kerámiatöredéknél is. Még földesen, piszkosan látszott, hogy csigavonallal díszítették, de nem úgy, mint a megszokott fazekak oldalát. A restaurálás után még jobban megfigyelhető volt, hogy ez nem egy Árpád-kori fazék oldala. Nem úgy hajlik, ez valami más, egy edény fenékrésze lehet, talán egy cserépbográcsé. A cserépbogrács az Árpád-kor egy jellegzetes tárgytípusa. De ezek az edények a legtöbb esetben vörös színűek és nem fehér agyagból készültek.
A meghatározáshoz ilyenkor mindig elindul a szakirodalom, a cikkek, tanulmányok fellapozása, valamint a kollégák megkeresése. Mi lehet ez? Lehet az, amire gondolunk? Ebben ez esetben egy tapasztalt régész, Wolf Mária segített. Azt mondta: „Igen, van ilyen cserépbogács, ami fehér agyagból készült és a fenékrészét is csigavonallal díszítették, bár nagyon ritka, de Tiszaeszlárról került elő ilyen. Mindjárt megmutatom.”
Régész: Terei György
Lelőhely: Budapest XI. Kőérberek – Tóváros, Kána falu
Restaurátor: Tereiné Toronyi Szilvia
Fotós: Keppel Ákos
