A hajfonatkorongok a honfoglalás kori temetkezések leletanyagának egyik legszebb csoportját alkotják. Az öntéssel készített, áttört mintázatú, illetve a bronz- vagy ezüstlemezen domborodó-bemélyedő, helyenként háttéraranyozással kiemelt díszítmények igen változatos mintakinccsel rendelkeznek, melyet a kutatás egy része a magyarság ősi hiedelemvilágához kapcsol, mások pedig puszta díszítőművészetnek tartanak. Az ékszerek egy részén állatábrázolás látható: különböző, általában mitikus, nehezen beazonosítható lények jelennek meg, más részükön növényi motívumok, melyeket az életfához szoktak kapcsolni. Egy harmadik, az előzőekhez képest egyszerűbb látványvilágú csoportba geometrikus formákat használó darabok tartoznak.
Ilyen, kevésbé díszes változat került elő a 2017–2018-as ásatás során a III. kerületi Harsánylejtőn, egy 7 év körüli kislány sírjában. A gyermek mellett, a jobb vállon, illetve a bal lapockán egy-egy bronzlemezből kivágott, lekerekített sarkú és enyhén ívelt oldalú, négyzet alakú hajfonatdísz feküdt. Mintájuk nem teljesen egyforma, az egyiket a középső mélyedés körül négy, a másikat három kör alakú bemélyedés díszíti. Ez az ábrázolás a növényi mintás korongok egy fajtájának szinte a végletekig leegyszerűsített változata, ahol a három vagy négy levélcsokor helyett már csak egy-egy bemélyedést alakítottak ki. Körben, a szélük mellett keskeny árkolás fut. A felerősítéshez mindkét korongot átfúrták.
A hajfonatkorongok viselési módja sokáig vita tárgya volt, melyen végül néhány szerencsés lelet, jó ásatási megfigyelés segített. Ezek alapján a korongokat egy kisebb veretekkel díszített bőr- vagy textilszalaghoz erősítették, melyet belefontak a hajba, s így az ékszer a fonat alján stabilan csüngött, viselője szabadon mozoghatott.
A Harsánylejtőn eltemetett kislány korongjai mellett két-két kis, erősen domborodó, virágot formázó veret feküdt, a koponya felé irányulva, s egy ötödik is előkerült a mellkas jobb oldalán. Ezek a hajba belefont textilszalagot díszíthették, melyhez a korongok erősítve voltak. A jobb fonathoz tartozhatott egy aranyozott bronzból készült, áttört, nagyméretű, kéttagú csüngő alsó tagja, amely a jobb váll felett feküdt, a korong és a kis veretek között. A területen szórványként előkerült ennek a veretnek a pontos párja – elképzelhető, hogy eredetileg a másik fonat szalagjához tartozott. Az egyik korong hátoldalán több rétegben összehajtott, vászonkötésű textilszalag részlete, elülső oldalán varrócérna maradványa látható, s így a felerősítés módja is látszik: a két lyuk között többször (észlelhetően háromszor) átöltötték, majd a korong széle felé is többször megerősítették a varrást.
Tóth Anikó
Illusztráció: Mézes Dorottya
