2015 februárjában két láda bőr lelet került be a restaurátor műhelybe a Színház utca 1-11. (Karmelita udvar) lelőhelyről, ezen belül is egy kútból. A leletek nedvesen, nagy mennyiségű sárral, magvakkal kevert üledékkel beborítva érkeztek.
Az ilyen nagy tömegben nedvesen előkerült leletegyüttes mindig sok meglepetést tartogat, mert bekerüléskor, tisztítás és konzerválás előtt egyáltalán nem lehet megmondani, mivel állunk szemben. Az első feladat tehát a fertőtlenítéses vizes tisztítás, amelynek során minden apró darabot egyenként meg kell tisztítani úgy, hogy az egyértelműen összetartozó részek a kezelés során végig együtt maradjanak.
A megtisztított nedves bőrdarabokat glicerines vizes konzerválás után folyamatos megfigyelés alatt lehet száradni hagyni. Száradás után már jól láthatóak a kézi varrás adta egyedi nyomok, használatból fakadó sérülések és szakadási felületek. Ezek alapján az egy tárgyhoz tartozó, de egymástól eltávolodott darabokból is egész tárgyak állíthatók össze, szerencsés esetben össze is varrhatók.
A bemutatott, bal lábra való, csattal záródó lábbeli is egy ilyen, részben együtt maradt, részben konzerválás után összeállított tárgy. A bőr anyaga merev maradt, összevarrni nem lehetett, de a hiányai pontosan kiszerkeszthetők voltak, ezért szabásminta készülhetett róla. Érdekessége a csatot tartó szíjak alatti díszítmény: Egy bőrszalagot húztak be kereszt irányban, ami optikailag erősíti a szíjak indulását.
Mai méretezés alapján 39-es lábra megfelelő. A csatok rekonstrukcióját analógiák alapján Lukács Balázs fémrestaurátor készítette.
Rácz Katalin restaurátor
