A középkori aranypénzverést I. Károly (1301–1342) alatt kezdték meg Magyarországon 1325 körül, ezzel párhuzamosan pedig hamisításuk is megindult. Rézből készült utánzatot például a szlovákiai Ürmény (ma: Mojmírovce) település melletti, 15. század közepi éremkincsből ismerünk, amelyből egyéb érmék mellett Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) rézből készült “aranyforintja” is előkerült. Ezt Marek Budaj, a Szlovák Nemzeti Múzeum munkatársa természettudományos vizsgálatnak vetette alá, és arra az eredményre jutott, hogy a hamisítványt úgynevezett tűzi aranyozással tették a valódihoz hasonlóvá: a lapka felületét arany és higany keverékéből álló aranyamalgámmal borították be, amit ezt követően felhevítettek. Amíg a higany a hevítés hatására elpárolgott, addig az arany vékony rétegben megmaradt a felületen.
A BTM Középkori Gyűjteményében két hamisított aranyat tartunk nyilván, mindkettő az I. Mátyás (1458–1490) uralkodására helyezhető, ún. címerpajzsos típusba sorolható. Az egyiknek a lelőhelye bizonytalan, míg a másikat a Budavári Palota ásatásai során (régész: Gerevich László) találták. Az érméket alaposan megfigyelve látható, hogy valójában rézből készültek, majd aranyozással vonták őket be, ez a borítás azonban idővel kopásnak indult.
A kiállított pénzek megtekinthetőek múzeumunk Gótikus termének előterében.
Források:
Tóth Csaba: Hamis az arany. HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes rovata, 2023. március 31.
https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines/hamis-az-arany
Szöveg: Gálvölgyi Orsolya
Fotó: Keppel Ákos