Települések, házak, háztartások, otthonok

Ahány ház, annyi szokás 

Az ős- és népvándorlás kori településeken nagy számban előkerülő kiégett agyag tapasztás-, vagy más néven paticsdarabok felületén gyakran megfigyelhetők olyan ág-, deszka-, oszlop-, nád- és gyékénylenyomatok, esetleg díszítés maradványai, melyek az egykori házfalak, kemencék felépítésére, külső képére utalnak. Emellett korabeli ábrázolások (sziklavésetek, agyag házmodellek), a népvándorlás korából pedig már írott források, valamint népi építészeti párhuzamok segítenek rekonstruálni: hogyan is nézhettek ki az egykori épületek? A házakban elhelyezkedő épített és hordozható kemencék, tűzhelyek mellett a gasztronómiatörténet egyik legnagyszerűbb korabeli vívmánya a vaskorban megjelenő, de széleskörűen a szarmata időszakban használatos, élelmiszerek tartósítására szolgáló füstölő-aszaló építmény volt, ahol a füstölőverem egy kürtőn keresztül kapta a hőt a tüzelőtérből. További, a településeken élők és jószágaik számára egyaránt létfontosságú építménynek a víznyerő helyeken létesített kutak számítottak. A települések maradványai közt leggyakrabban előkerülő tárgyak a különféle funkciókat ellátó kerámiaedények töredékei. A tárolásra, erjesztésre, keverésre szolgáló nagyobb űrtartalmú, vastagabb falú, szűkebb szájú edények mellett a főzésre, tálalásra, fogyasztásra szolgáló kisebb méretű étkező és italozó készletek is gazdag formai változatosságot mutatnak. E szettek, valamint egyes speciális konyhai eszközök (szűrők, pácolók, halsütő tálak) bizonyos időszakokban kifinomult étkezési szokásokról és az alkoholfogyasztás kiemelt szerepéről is árulkodnak.