2025. 11. 27. – 2026. 05. 31.
Időszaki kiállítás
Tíz év nagy idő egy ember életében, diákokból kollégák lesznek, kollégákból nyugdíjasok. A főváros középkori történelmében azonban egy évtized alig fogható meg: leleteinket jó, ha negyed vagy fél évszázadra tudjuk keltezni, egyedül a pénzérmék adhatnak ennél közelebbi támpontot.
A tizedik, jubileumi Középpontban a középkor kiállításon nemcsak az elmúlt év legszebb, legérdekesebb, Budapest területéről előkerült középkori leleteit és ásatásait mutatjuk be, hanem visszaemlékezünk benne az előző kilenc kiállításra, az ott szerepeltetett tárgyakra is. Nem volt könnyű dolguk a kollégáknak, amikor azt a feladatot kapták, hogy 2015-től vegyék végig ásatásaikat, és válasszák ki azt a néhány leletet, ami számukra a legérdekesebb. A kiállítás vitrinjei végesek, így a kiállított darabok száma is az, de a hozzá kapcsolódó emlékek, történetek száma végtelen. Ezért is lett a kiállítás címe Tíz év, ezer történet.
A kiállítás felépítése részben tematikus, részben kronologikus. A bevezető tablók után először a települések kutatását mutatjuk be. Külön vitrint kapnak az Árpád-kori falvakhoz tartozó tárgyak, és külön helyen szerepeltetjük a későbbi korok lelőhelyeinek leletanyagát is. Kerámiákon, fémeszközökön, malomköveken, állatcsontokon keresztül ismerhetjük meg az egykori településen élők életét. Bemutatunk cserépbográcsokat, az Árpád-kori falusi tárgykultúra ismert darabjait, amelyek speciális peremkiképzésükkel teljesen elkülönülnek az egyéb edényektől.
Az elmúlt tíz kiállításon számtalan esetben láthattunk sírokból előkerült viseleti elemeket, ékszereket, így a következő blokk témája a temetők régészete. Ebben az esetben is külön-külön vitrinekben mutatjuk be a különböző korszakokat. Honfoglalás kori temetők ritkábban kerülnek elő, de a leletanyag segítségével rekonstruálni lehet az egykori viseletet. A kora Árpád-kori állatfejes karperecek ugyanúgy különlegességnek számítanak, mint a török kori sírokból előkerülő karneol gyűrűk. Bár már az újkorhoz köthető, de a restaurálás és rekonstrukció szempontjából egyik legnehezebb lelet a főkötő, amelyet eredeti és rekonstruált állapotban is megtekinthetnek az érdeklődők.
A harmadik és egyben legnagyobb téma a városok kutatása lesz. A mai főváros területén Óbuda, Pest és Buda feküdt a középkor folyamán. Óbudán és Pesten az elmúlt időszakban viszonylag kevés, de annál jelentősebb ásatásunk volt. Kuriózumnak számítanak a bőrcipők, faragott csonttárgyak vagy a középkori ékszerek. Természetesen Buda városa és a Budai Vár területéről előkerült leletek uralják a kiállítást, hiszen a 2015-től terjedő időszakban nagyon sok ásatásunk, régészeti megfigyelésünk volt ezen a területen. Nehéz meghatározni, hogy melyik számít innen a legizgalmasabb leletnek. A Budai Vár megépítése előtti időszakra keltezhető körmeneti kereszt, a festett velencei üvegpohár vagy a török porceláncsészék? Mind Buda egykori fontosságáról és gazdagságáról vall.
Minden egyes ásatásnak, minden egyes tárgynak külön története van. Hogy kerülhetett egy, már a keresztény korban eltemetett halott mellé ételmelléklet? Ki rajzolhatta rá a kis méretű fehér korsóra azt a krikszkrakszot, ami teljesen szokatlan „díszítési” mód? Miért volt egy cserépbográcsnak olyan a pereme? Van olyan kérdés, amire tudjuk a választ, de vannak olyanok is, amikhez kutatni kell még, és vannak, amiket lehet, hogy még nagyon sokáig homály fog fedni.
A megtalált leleteket és a felvetett kérdéseket évről évre egyre kiforrottabb módszerekkel igyekszünk minél több emberrel megismertetni. A kiállítás szöveges tartalmait könnyen érthető és játékos formában is elérhetővé tesszük, emellett a QR-kódok beolvasásával hanganyagként is meghallgathatók. A tárgymásolatok segítségével az érdeklődők akár tapintás útján is megismerkedhetnek a legérdekesebb leletek anyagával és formavilágával. A társadalmi felelősségvállalást az ökológiai lábnyom minimalizálására szolgáló megoldások is erősítik, például az újrahasznosított vitrinek és installációk használata, valamint az, hogy kizárólag helyi vállalkozókkal dolgozunk együtt a kiállítás építése során — ezzel is csökkentve az utazással és szállítással járó károsanyag-kibocsátást.
Tíz év nagy idő a múzeum életében is. Ilyenkor számot vetünk az eredményekről, örülünk a sikereknek, levonjuk a megfelelő következtetéseket azokban az esetekben, ahol nehézségekbe ütköztünk. Emlékezünk a leletek segítségével nemcsak az ásatásokra, hanem az egykori munkatársakra is, akik már nem lehetnek velünk.
A kiállítás kurátorai: Daróczi-Szabó László, Mézes Dorottya, Terei György és Tóth Anikó
Látványtervezés és grafika: Mézes Dorottya
Arculati grafika: Czefernek Judit
